Simán lehet egy kiállításmegnyitót családias hangulatúnak nevezni, de ha alig van ott valaki, akkor az bájos helyett, inkább kínos. Főleg akkor, ha a tárlat színvonala fordított arányosságban áll az érdeklődők számával. A kevés érdeklődő biztos jelent valamit. Jelentheti azt, hogy a kiállítás köztudomásúlag színvonaltalan, unalmas, gyenge, érdektelen lesz. Előfordulhat az is, hogy egyszerűen nincs közönsége a kiállításnak, nincs érdeklődő ember az adott geolokáció közelében. És persze az is lehet, hogy egy esemény nem lett kellően kommunikálva.

Az EKF segítségével, a Közelítés Művészeti Egyesület által megvalósuló Transformations / Mapping the City 3 című kiállítás, amit a független horvát kurátor Branka Benčić állított össze, első látásra is könnyedén felmenthető az első lehetőségnek a gyanúja alól. Tehát maradt két lehetőség. Ahogy a kiállítást felvezetó Doboviczky Attila, KME képvieletében kissé mégiscsak ironizálva maga is utalt rá, 2010-ben Pécsett ennyien érdeklődnek a kortárs művészetek iránt. De mi inkább a harmadik tényezőt sem zárnánk ki teljes bizonyosságal...

A tanulságok mindenesetre felettébb nagy hasonlóságot mutatnak a Europe Maniaval kapcsolatban is levont következtetésekhez, legfeljebb a hangsúlyok tolódhatnak el egy kicsikét.

Node a tárlat megítélése szempontjából ennek szinte semmi jelentősége.

Ami első látásra is biztos elmondható hogy igen meggyőző anyagot sikerült a már említett kurátornak összeválogatni. Ahogy a Branka Benčićtől megtudtuk, az egész koncepció egy 2007-es kutatásra vezethető vissza. Ebben a városi lét lényegét próbálta megkeresni. Ennek nyomán született egy esszé, aminek vezérfonalára horvát művészek munkáiból összeválogatott anyagot fűzött fel. A Mapping the City azóta egy folyamatosan bővülő, változó tárlat. Eddig öt városban állították ki a kollekciót, így megjárta Pulát, Velencét és New Yorkot is.

A kurátort arról is kérdeztük, hogy nehéz volt e megfelelő anyagot találni a koncepciójához, hiszen az volt előbb. Elmondása szerint a horvát művészek elég sokat foglalkoznak az urbánus léttel annak sok aspektusával.

Ez igen jól tettenérhető a tárlaton. Anélkül, hogy elvesznénk az általunk gyakorta bullshittelésnek titulált fejtegetésben, erőltettnek érződő értelmezésekben, azért elmondanánk, hogy a nagyvárosi lét sok csapdája mellett a szépsége, de az irracionalitása és annak szeretete egyaránt megjelenik a sokszínű válogatásban.

Fotókollázsok a bezártság érzetét keltik: ahogy körülölelnek és nem engednek a város hétköznapi tárgyai. Futurista várostérképen a zsúfoltsággal és determinált káosszal találkozunk. A hétvégenként üresen álló üzleti negyedek egy katasztrófa jeleit sejtetik. Ötletes stop-motionnal is fűszerezett (sajnos csak horvát nyelvű) filmben a városi lét színesebb oldalával találkozunk.

A folyamatosan változó, kiegészülő, felfrissülő tárlat július közepéig látható a Hattyúházban.

Kiállító művészek:

Tomislav Branovic, Alen Floricic, Stefan Haus, Ana Husman, ILIA, Andrej Koroljev, Marko Lulic, Caitlin Masley, Antun Motika, PULA GROUP, Elena Skoko SUGARBABE, Sofija Silvia, Silvia Saric, Goran Skofic