Mi lehet az oka annak, hogy bár kiemelkedően jó jegyek születnek rajzból országszerte, mégsem mondhatjuk, hogy művészetkedvelő és művészetértő társadalomban élünk? Miért nem ismerkednek meg a tanulók a modern művészetekkel az iskolában? Cikksorozatunk befejező részében a korábbi kutatások eredményeinek hátterében álló okok feltérképezésére vállalkoztunk.

Kutatásunkból kiderült, hogy a megkérdezett diákok nem szívesen nyilatkoznak a művészetekről. Bizonyított, hogy jó pár művészettörténeti korszakot ismernek (némelyiket csak névről ugyan), de ezt a tudásukat sem rendszerezni, sem alkalmazni nem tudják. Arról pedig még szót sem ejtettünk, hogy mi a helyzet a modern művészetekkel, az „izmusokkkal”, Salvador Dali kackiás bajszával, vagy éppen Picasso négyzet alakú asszonyaival. A kutatás során ugyanis nagyon kevesen ismerték fel a modern művészeti ágak ezen jellegzetes példáit.

A rajz tantárgyat egyre többen értéktelen készségtárgyként határozzák meg, melyet más tárgyak (matematika, fizika stb.) maguk alá kényszerítenek. Ebben a folyamatban, mely hatással van a diákok esztétikai ismereteire is, a művészetet oktató tanárok is nagy szerepet játszanak.

A művészeti nevelés az évek során hatalmas átalakuláson ment keresztül. Kezdetben ez a fajta oktatás csupán a gyakorlatra terjed ki. Később aztán a tantervben is helyet kapott, hiszen az esztétikai ismeretek is az iskolában elsajátítandó műveltség részét képezik. Az, hogy a rajztanítás tágabban értelmezett vizuális nevelés legyen, hogy a tananyagba kerülhessen pl. a vizuális kommunikáció, a tárgy- és környezetkultúra modul, hatalmas eredménynek számít, melyet hosszas vita előzött meg. Lelkes pedagógusok reformálták meg a tantárgyat, véget vetve a korábbi, merev struktúrához ragaszkodó gyakorlatnak. Ha azonban valóban ennyire nyitott a rajzoktatás, miért nem tapasztaljuk ennek eredményét?

Az egyik ok, hogy bár a tananyag bővült, idomult a változásokhoz, a tanárok egyre zárkózottabbá váltak. Nem tartották a lépést, melynek oka elsősorban saját pályájukban keresendő. Sok rajztanár azért nem oktatja a kortárs művészetet, mert számára a tanári pálya csak pótlék. Legtöbbjüket ugyanis művészként nem ismerték el. A lehetőség adott, hogy a tanulók minél szélesebb körben tapasztalják meg a művészeteket, értő tanár híján mégsem teszik ezt meg. Ez lenne a másik ok. Sok helyen ugyanis – mivel a rajz kiegészítő tantárgy – nem szaktanár oktat, így nem is rendelkezik azzal a szakmai ismerettel, mely lehetővé tenné saját nevelési gyakorlatának reformját.

Természetesen jelen esetben is elismételhető a mindenki számára ismerős közhely, miszerint tisztelet a kivételnek. Vannak olyan helyek ugyanis, ahol a csekély óraszám mellett a maximumra törekszenek,valamint találkozhatunk olyan diákokkal is, akik csodálatos teljesítményt nyújtanak a művészet bármely részterületén.

A cikksorozat többi része az alábbi linkekre kattintva érhető el:

első rész
második rész
harmadik rész
negyedik rész